A postás meghozta a levelet,melyben az volt olvasható: A rajkai iskola igazgatósága tisztelettel meghív a karácsonyi ünnepségre.A levél olvasása közben arra gondoltam:szép gesztus, s már is a múltban kalandoztak gondolataim. Hiszen az akkori időkben legalább is az én igazgatóságon alatt minden jelesebb ünnepélyen / tanévnyitó, karácsony, húsvét, tanévzáró, pedagógusnap/ együtt voltunk nyugdíjas kollégáinkkal. /Lenkei Ödönné, Rapos Pali bácsi, Nagy Adél, Alerán Margit, majd Bálint Imréné, Puszter János /.              Nagyon vártam a napot, merttudtam, hogy az ünnepélyt megszervező pedagógusok, és műsorban szereplő gyerekek,ugyanolyan izgalommal várják a napot.

Mintha megbeszéltük volna,a kolléganőkkel egyszerre érkeztünk az iskolához.

A fogadás szivélyes volt az ig. .részéről, aki első évben igazgatja az iskolában folyó munkát.A régebbi kollégák is akikkel még együtt  tanítottunk, nagy szeretettel öleltek át bennünket,-örültünk az ismételt találkozásnak.

Az ünneplés az iskola dísztermében volt. A helyfoglalás után már csak az ig. intésére várt az ünneplő közönség. A műsor nagyon tetszett. A gyerekek igaz szívvel jarták el táncaikat, énekelték el dalaikat. Igazi karácsonyi hangulatot varázsoltak. Külön elismerés Deákné Juhász Évának akin a gyerekek szeme csüngött figyelve a műsor minden apró kis mozdulatára. Bennem egyre csak a múlt eseményei játszódtak le és megállapítottam : A gyermeki szív, a lelkesedés nem változott, csak a körulmények.                                                                   A műsor befejeztével, az elismerő taps után gratuláltunk a gyerekeknek, a tanároknak, és az ig. úrnak,aki szíves beszélgetésre invitált bennünket irodájába. Ahogy megérkeztünk az irodába,kicsit csodálkozva körülnéztem,majd egy kis irigység, de ugyanakkor öröm iskevergett bennem. Visszaidéztem a volt irodámat, a kopott fotelokkal, pláne amikor ig. kolléga az egyik bőrfotelt ajánlotta fel helyfoglalásra. Öröm viszont azért fogalmazódott meg bennem, úgy éreztem egy kevéske közöm nekem is van e változáshoz. Hiszen 15 év ig-i munkássága, fáradsága,harca azért volt,hogy azokat a rossz, sokszor elviselhetetlen körülményeket megváltoztassuk.  Emberhez méltó körülmények között tanulhasson minden rajkai gyerek, és taníthassanak a pedagógusok. Milyen jó, hoy erre már csak azok emlékeznek, akik  akkor dolgoztak itt.              Voltak olyan évek amikor3-4 helyen, a falu különböző pontjain folyt a megnövekedett létszám miatt a tanítás. ( A tanulói létszám ekkor 410 volt, és 25 pedagógus végezte a nevelő, oktató munkát ).                                                   Örültem annak is, hogy a Német nemzetiségi Önkormányzat gondozásába került az iskola. Így nagyobb lehetőség nyílik az intézmény fejlesztesére, és már az általam is óhajtott tornaterem megépítésére. Az önkormányzat vezetője  elmondta, a tervek már elkészültek, és jövőre talán birtokba is vehetik a létesítményt.                                                                                                   Szóval jól éreztem magam, remélem a jövőben is meghívják a nyugdíjas kollégákat, hogy együtt örülhessenek az elért sikereknek.   Ny. J.